Repjegyeimet nagyon későn vásároltam meg a KLM-nél. Ennek megfelelően az ára olyan magas lett, hogy ebből egy ügyes pár el tudna utazni egészen Zimbabwéig.
Vigaszom ebben az árban csak az volt hogy fapaddal ugyanennyi lett volna, ráadásul az nem is Amsterdamba repül.
Ha már benne voltam a pazarlásban "tizeneuróért" vettem a térdem elé "tizencentit", azaz economy comfort ülőhelyet.
"Ferihegyen" a KLM gép beérkezésekor néztem a leszálló utasokat, akik vagy barbárnézőbe jöttek, vagy maguk a barbárok voltak. Jött echte holland nyuggercsoport is, akikből az első ötnek az összéletkora elérhette a 450 évet. Egyik sem bottal vagy sántikálva jött. Olyan frissen ügettek el előttem, hogy azt vizionáltam, hogy ezek rövidesen a szállodában egy jó nagyot kamatyolnak kávét fognak inni.
A gépbe a beszállás gyors volt, bár furcsállottam, hogy semmilyen iratot nem kértek el tőlem. Értsd a személyit, útlevelet akár otthon is hagyhattam volna. Általánosítva a schengeni övezeten belül egy érvényes beszállókártyával az száll fel a gépre aki akar és ezzel bizony röhögve vissza lehet élni. (Gondolom meg is teszik sokan)
Térdkalács és tojás kímélő economy comfort ülés |
A felszolgált szendvicsben egy boldog tehén tejéből készült sajt volt. |
A repülés eseménytelen volt.
Hollandia fölé érve szinte hangtalan "motorokkal" siklottunk az égen.
Bizony nekik is van a futópálya végében Rákoshegy adottságaihoz hasonló településük, ami felett a gépek kevesebb mint 300 méteren siklanak be Európa harmadik legnagyobb légikikötőjébe.
Szopócsőre cuppantunk és pillanatok alatt kinn álltam a terminálépületben. A "kinn"-t értsd szó szerint, mert ennél kintebb kapu nem létezik ezen a reptéren, ennél kintebb már csak a köd száll le. Nyilvánvaló, hogy az önérzetes magyarok helye a baromfiudvar és a kerti budi között van, függetlenül attól hogy melyik légitársaság gépével érkeztek. Majd ha a magyarok visszavesznek az arcukból, akkor talán változni fog a helyzet.
Végtelen ideig mozgójárdáztam a központig, ahol Ágira vártam, aki Londonból fog érkezni.
Gondoltam randihelynek kitűnő lesz az elhíresült "I amsterdam" szobor-felirat-akármi, mert azt aránylag nehéz elkerülni.
A placcon mindenféle náció szelfizte magát a szobornál, a közelben egy játszótéren gondtalan kacagással játszott vagy tíz különböző színű gyermek.
Én farpofáimat összeszorítva álltam a placc közepén és a magyar köztévén kondicionált gondolataim fogságában vergődve, rettegve vártam, hogy mikor erőszakol meg egy nemkeresztény migráns, kezében Soros György bankkártyájával.
De nem történt semmi.
A végén már vártam, hogy megtörténjen, hiszen nem lehet igaz, hogy nem igaz...
Egy pillanatra felcsillant a remény, mert az épület végén négy rendfenntartó jelent meg, akkora géppisztolyokkal ami csak az amerikai filmekben létezik. A rengeteg rájuk aggatott gumibot, könnygáz, ilyen-olyan táska miatt úgy néztek ki mint az amerikai katonák egy iraki bevetésen.
Szemüveg, álarc egyikükön se volt.
Egymástól öt hat méterre lépdelve olyan elegánsan vonultak végig a placcon, mint Michael Flatley tánc csapata a Lord of the Dance-ban.
Miután kirezegtem magam és sikerült a gondolataimat európai ember színvonalára emelnem, megkerestem a Sixt pultját, hogy tudjam hol fogok majd bérelni autót, ha az online ügyeskedésem nem jön be.
Ehune. Nos ami tuti, hogy nem ezt az autót fogom kapni:
A Sixt autóbérlésről néhány sorban.
Egy ideje igyekszem premium autókat bérelni, mivel sokszor nem túl nagy az árkülönbség. Az autó foglalás bármikor újraindítható vagy törölhető. Ha éppen valami akció van, és kedvezőbb járművet, vagy kedvezőbb árat látok, akkor egyszerűen újrafoglalok. Van amikor a 40-50 eurós autót 20-22 euróért kapom meg.
Az ár csalóka, mert azt azért ne higgyétek, hogy egy dupla hambi áráért gondtalanul használhattok egy 35-40 ezer eurós vadi új autót. A gondtalansághoz biztosítást kell kötni a gépre, ami bizony majdnem annyi, mint a bérleti díj.
Aztán jön még rá repterenként némi illeték is. De a végeredményként kifizetendő díj pontosan kiszámolható már jó előre. Ha teljes biztosítást kötsz, akkor meglepetések nem érhetnek, a bérleti idő végén legalább a kocsikulcsot add le, meg mondd meg nekik hogy hol találják a roncsot.
(Ez nagyon jól hangzott így, de azért nem teljesen igaz. Ha lezúzod a verdát nem lesz teljesen gondtalan a jövő heted)
Amsterdamban a legalsó és egyben legolcsóbb premium kategóriát foglaltam.
Ez BMW 1-es sorozat, amit bizony nem nagyon kedvelek. Ez a kategória magában foglalja hasonló autóként a Volvo V40-et vagy az Audi A3 Sportback típusokat. A foglaláson lehet üzenetet írni, hogy mit szeretnék, de az sosem biztos.
A premium kategóriához és egyes repterekhez tartozik még egy extra: a SIXT FAST LANE.
Ez a szolgáltatás kizárólag mobil appal érhető el és ingyenes.
A lényege az, hogy jóval a bérlés előtt az app bekéri a jogsid fényképét, az útleveled vagy személyid fényképét, valamint egy szelfit saját magadról. Ez utóbbi igen mókás, hiszen gyakorlat hiányában eltart egy darabig amíg az ember összehozza úgy, hogy ne legyen rajta a WC csésze, a zuhanyzó vagy a szomszéd éppen szaró kutyája.
Ezeknek a képeknek elküldése után kapsz a telódra egy üzenetet, hogy elfogadták a beadott képeket és tagja vagy a klubnak.
A FAST LANE bérlés a foglalásodban jelzett kezdő időpont előtt 30 perccel történik meg.
Ez innen az én sztorim:
Pitty.
Sixt app felugrik és köszönt Amsterdamban és kéri, hogy válasszak az alábbi rendelkezésre álló autók közül: és felsorol három vagy négy autót. Látom a tetején a BMW-t, de a vérem forr a bennem lakó kapzsizmustól és azonnal a lista aljára tekerek, ahol a márkásabb gépek vannak felsorolva. Nem nézek nem olvasok semmit, ott van alul egy Audi Q2 paripa, ami némileg magasabb kategória, mint amit most megengedhettem volna magamnak.
Kérem.
Az app aszongya OK, és itt egy térkép amin én vagyok az egyik pötty, a másik meg az autó és gyalogoljak addig amíg egy helyen nem leszünk.
Ennél a résznél érkezett meg Ági lányom.
Jól megörömködtük egymást, aztán elvartyogtam neki, hogy itt állok félvakon a kezemben a mobillal, amivel sikeresen foglaltam egy autót, és van térkép is hogy hol találom majd meg, de sajna nem látok semmit a hat colos kijelzőből, mert a táskám alján van a szemüvegem.
Kérdi miért nem veszem elő? Mondom, mert akkor nekimegyek minden oszlopnak, ugyanis az egy olvasó szemüveg...
Ági kitűnő számítástechnikai szakember (na muti azt az appot!) és rendkívül erős jellem.
Jelzem neki, hogy vissza kellene menni a terminálba és a kiállított Sixt autó alatti függőfolyosón kellene gyalogolnunk a parkoló felé, ami szerintem arra van (itt mutatom neki az általam elképzelt irányt).
Ezután a jelzett irányba gyalogoltam a telómmal és a két pötty közeledett egymáshoz, amit elújságoltam Áginak, majd mondjuk rá, hogy közösen meghoztuk a döntést: kívül gyalogolunk, nem a tömött terminálban.
Hiba volt. A Hollandok nem számolnak gondolkodó emberekkel. Kinn egy kanyi tábla sem mutatja, hogy merre van a bérautók parkolója.
Így kettesben villany-tivolizunk a két pöttyel, ami bizony csak nem akarja fedni egymást. Végül úgy döntünk hogy már nagyon közel vagyunk, menjünk be az épületbe. És lőn hatalmas parkolóban rengeteg autó kölcsönző.
Minusz a Sixt.
Odamegyünk egy másik autókölcsönzős csókához, hogy merre lehet a Sixt, aszongya nem tudja. Az biztos nem ezen a szinten, menjünk a lifthez.
Nos a liftnél ki is volt írva, hogy egy emelettel alattunk, és némileg kintebb ott a célunk.
Most már utólag tudom, hogy ha a terminál épületben közlekedünk, akkor húsz méterenként ki van táblázva, és végig mozgójárdákon eljuthattunk volna a célunkhoz. Nem számoltak azzal, hogy valaki aki autót bérel az szerethet kinn sétálni a szabadban is.
Amikor meg volt már a Sixt placc, akkor már csak az autót kellett volna megtalálni. Az appban ki volt írva egy olyan parkoló szám, amit sehogy sem tudtunk beazonosítani. Sajna ehhez Ági összes diplomája kevés volt, az én végzettségemmel pedig hamarabb találtam volna egy villás faággal vizet ebben a nyomorult parkolóházban, mint a HY-J-8-VBK parkolóhelyet.
Meghajoltunk az evolúció nagysága előtt, magyarként még hosszú az utunk még a sor elejéig.
Odamentünk az irodához és plízt sírtunk az ott levő fiúnak közben az autó adatait mutattuk. A fiú egy sötét sarokra mutatott, ahol ott várt minket az autó. Mellé érve az app életre kelt és mondta nézzem meg hogy épségben van e kívülről az autó.
Yes.
Kérte hogy adjam meg a FAST LANE regisztrációhoz adott PIN kódomat.
Megadtam.
Azt mondta várjak, mindjárt kinyitja az ajtókat.
Klatty, a zárak kinyíltak.
Azt mondja vegyem ki a kesztyűtartóból a kulcsot és jó utat!
Nos ez az egész FAST LANE bérlés - ha nem tévedek el - akkor tartott volna az első gombnyomástól az autóba ülésig körülbelül 5 percig.
De a java számomra ezután jött.
Betaposok a pedálok közé ééééés: egy hiányzik. Bazzeeee
Automatát béreltem, amit nem vezettem már vagy húsz éve. Azóta meg sokat változtak a dolgok... (például elhagyták a kocsi elől a lovat) Ott ülök a sokkban, hogy vaksi szememmel a kiválasztáskor nem vettem észre, hogy ez az autó egy automata váltós Audi. Mire eljutottam volna a sebajig, jött az sms hogy a Sixt zárolt a kártyámon. Nézem a szöveget és nem hiszek a sokkolt szememnek. Valami bődült nagy összeg jelent meg a várt 240 euró helyett.
Na itt leolvadt az agyam, pánik max.
Kocsiból ki, Sixt embert elővesszük és mutatom az otthonról hozott bérleti papírt, a kapott SMS-t és közben mekegem, hogy én az app-ban nem kértem semmilyen upgrade-t, az app nem hívta fel a figyelmemet, hogy majd háromszor annyit kell fizetnem ezért az autóért.
Jó volt hogy Ági ott volt, mert ezzel a beszélgetéssel önerőből nem végeztem volna aznap.
Végül tisztázódott, hogy a valamivel több mint 340 euró plusz mindössze depositként zárolt összeg, amit a bérlés végén feloldanak. Ez eddig is volt a Sixt bérléseimnél (függetlenül attól hogy teljes biztosítást fizetek), de soha nem szerepelt egy terhelésként a bérleti díjjal. Mindig két tételként kaptam sms-ben és mindig hajszál pontosan 300 euró volt.
Az elvesztett kuplungpedál miatti felfokozott lelkiállapotom pánikká eszkalálódott nagyon rövid időn belül.
A Sixt szolgáltatása kitűnő, csak nem számítottak barbárokra, akiknek a nyilvánvaló dolgok nem nyilvánvalóak. A Sixttel történő kooperációmhoz a Sixt adta a "lane"-t én meg a f.szt....
Visszamásztunk autóba és gyorsan felhívtam a család autóügyi szakértőjét, hogy mondja el nagy vonalakban hogy is megy ez a szekér. Öt perces OKJ képzés után, megkaptam az alapfokú automata váltós audi vezetői képesítést.
Baj nélkül értünk el a szállodáig :)
Szállodánk a Htel Serviced Apartments Amstelveen ami nagyon jó helyen van.
Előnyei, hogy a környéken ingyenes a parkolás valamint az hogy szinte kizárólag barbárok lakják.
Itt találkoztam Dóri lányommal, aki ideiglenesen itt lakik, amíg meg nem találja a saját lakását. Az alábbi kép a szobájának ablaka, és az innen látható kilátás.
Mindez csodás, egészen addig, amíg a feletted lakó törzsfejlődésben megrekedt embertárs rá nem gyújt az egyébként dohányzást 150 eurós bírsággal "honoráló" szálloda nyitott ablakában. Az illetőt nem zavarja, hogy a kifújt füstjét a szellő egyetlen fuvallattal befújja más ablakán, mint ahogy az sem zavarja, hogy az égő csikkjét a kinti csatornába pöccintse.
Kiörömködtük magunkat, mert elég régen találkoztunk már így hármasban.
Nagyon hamar arra a döntésre jutottunk, hogy Hollandiában is elsőként egy supermarketbe akarok menni. Szerintem ez a legjobb hely arra hogy átlag embereket lássak, az ő vélhetően átlagos hétköznapjaikban.
Amstelveen nagy része ingyenesen parkolható. A supermarket környéke nem.
Mókás.
Mindenhol ingyen parkolhatsz, de az áruház környékén egy utcányi körben fizetős.
Egy óra 4 euró.
Nem mókás.
A magyar minimál órabérből úgy 40 percig parkolhatok. Az ő minimál órabérükből meg 2 óra húsz percet. Na ez a nagyon nem mókás. Sikerül a helyi csórókat három és félszeresen alulmúlnom.
Gyalog indultunk el.
A szálló előtt egy csoport álldogál és cigarettázik a kijelölt helyen. Valamiből érzem hogy magyarok, bár magyar kocsi nincs a parkolóban, csak két angol. Ahogy közeledünk feléjük elhallgatnak. Lányaim - két harmincas nő - előttem mennek jó tíz méterrel, én meg lemaradva, mert bizony fáj a lábam az autóátvételes séta óta. Látom ahogy a férfiak a feneküket stírölik olyan igazi macsó módon.
Mikor elhaladok mellettük behúzom a hasam, vállaim hátrafeszítem, csirke mellemet megpróbálom ijesztőre felfújni, miközben félhangosan motyogok (hátha mégse magyarok): "ne is gondolj rá!" és eleresztek egy félelmetes Jason Statham-es félmosolyt. Legalábbis azt hiszem :)
A supermarket bejáratánál bugris parasztként rácsodálkozok a mázsaszámra kihelyezett vonalkódolvasóra. Majdnem megkérdeztem, hogy vajon miért árulnak ezek ilyet? De kussolok, mert jobb ha nem fedem fel magam.
Pont ugyanúgy lehet röhögni egy fehér majmon, aki nem tudja, hogy ez mi, mint a feketén aki a youtube-on elektromos fúrókalapáccsal veri a vakolatot, anélkül hogy azt bekapcsolná.
Röhögünk az emberen aki még életében nem látott villamos eszközöket, miközben egy hajszálnyival sem vagyunk jobbak náluk hasonló szituációban.
A polcokon eszméletlen árubőség, eszméletlen rend, és eszelős eurós árak.
Egy fiatalember rakodik csak az eladótérben, de sehol sincs szétszórt göngyöleg vagy rendetlenség. Láthatóan tudja mit csinál, egyáltalán nem kapkod, lendületesen pakolja ki a kocsijából az árukat, a megmaradó göngyöleg azonnal visszakerül a kocsijára.
Stirölöm a csendben vásárló embereket, van itt mindenféle náció.
A legmeglepőbb az egészben a csend.
Az egyik polc sor végében egy baromnagy kávégép, papír poharak, édesítőszerek. közelében egy asztal négy kárpitozott székkel. Egyikben velem egykorú ember üldögél, kávézik és olvas egy újságot. Nem értem a helyzetet.
Sunyin méregetem a kávégépet, de se cetlit nem ad, se kártyaolvasója. Ingyen kávé. Nesze bakker. Valahogy nem tudom belegyűrni a magyar tudatomba, hogy a csóka lejött a "közértbe" elolvasni az újságot meg inni egy laza kávét lefekvés előtt....
A következő saroknál az újságos gondola. Padlótól a tetejéig tele újságokkal. Előtte egy fiú áll, a füleiben fülhallgató és olvas egy képes újságot. Nem lapozgatja, olvassa. Már az ötödik kört teszem körötte, de semmi sem változik. Nyilvánvalóan nem fogja megvenni a lapot. Lelki szemeim előtt azt látom ahogy otthon egy ilyet az xy áruház előtt a biztonsági őrök még a földön fekve is rugdosnák.
Kerülök egyet a körömlakkos pult felé, hátha egy nő körmözi éppen magát, mert akkor bizony isten lenyomok egy pedikűrt.
Hirtelen hangos kalapácsolás szerű hangok hallatszanak és egy vénasszony vélhetően holland rikácsolása. A hang irányába lesve látom hogy a majd százéves matróna a görbe botjával veri a sajtos hűtőt, az előbb említett fiatalember, meg nagyon gyorsan próbál valamit a hölgynek megkeresni. A helyzet rendeződik mert újra csend van.
Érdekes hely ez.
Lányaimhoz visszatérve megdöbbenve látom, hogy a fél köbméteres bevásárló kocsit púpozva megrakták. Restellem, hogy ma egy becsült értéken 200 eurós bevásárlásnál spórolni akartam 4 eurót a parkoláson. Büntetésből magamra akasztom a szatyrok hetven százalékát és visszatotyogok a szállóba. Fél kilométeren két centit rövidült a combcsontom.
Vacsora után viszont 10 centit nőtt a kerületem köldök magasságban.
Stimmel. Így készül a Kelj Fel Jancsi.
...Folytatás....