Reggel korán ébredtem, annak ellenére hogy szokatlanul későn kerültem ágyba. Próbáltam a szálloda tévéjében valami zenecsatornát találni de az bizony egy darab se. Volt ott minden, a fele még 4:3-as oldalaránnyal. Nem is értettem nagyon, ezek a hollandok nem néznek tévét, vagy megrekedtek egy tíz évvel ezelőtti szinten? Vagy az is lehet hogy a szálló maradt csak ezen a színvonalon? Nagyon nem érdekelt a kérdés, így az elkövetkező napokban már nem is használtam a készüléket. Neteztem egy keveset a szálló eszméletlen gyatra internetén és megpróbáltam megtervezni a ma hajnali kirándulásomat.
Lassan elkezdett virradni. Előkészítettem a harmadik bögre kávémat és kiálltam az ablakba, hogy megtudjam ma szerencsés vagyok e és végre elér-e a már több írásomban említett kávé feeling. Aki nem tudja miről van szó azoknak elmondom, hogy keresem azt az érzést ami a tévéreklámokban a kávés csészéjüket szorongató, ablakon kifelé mélázó jóképű férfiak vagy éppen csinos hölgyek körül leng, amint a kint látható tájat nézik. Nevén nevezve a "hú de kurva jó helyen vagyok" érzést keresem.
Egyszer már majdnem meglett, de ott meg szar volt a kávé.
Nos van egy holland ablakom, egy bögrém és benne a nagyon jó kávém...
 |
| Atya világ! Bevándorlók!!!! Ja mégse. Azok csak a magyar vendégmunkások. |
Reggel beszereltem az Audiba a menetrögzítő kamerát és elmentem a környék lakóövezetében egy pár körre.
Ebből egy itt látható. Ez egy standard elővárosi lakó övezet Amsterdamtól pár kilométerre.
(a lejátszás megkezdése után kattints a jobb alsó sarokban látható négyzetre, hogy nagyobb méretű legyen a lejátszó. Ha szerencsés vagy akkor egy idő után beáll a kép élessége)
Majd egy későbbi felvétel útban az amsterdami RAI P+R parkoló felé
 |
| Laknám. |
A fenti videókban látható lakóházak, farmházak annyira meseszerűek, hogy nagyon meg tudják ragadni az ember képzeletét.
Az aszfaltozott út két széle a kerékpárosoké és a gyalogosoké, a középső egy sávon osztozik a két irányú autóforgalom. Nyilvánvalóan érezhető hogy a kerékpársávon (piros területeken) az autó csak vendég. Ez egyébként benn a sűrűbb forgalmú helyeken vagy a lakótelepeken is így van.
Az út egyik oldalán - az út felső szintjénél alig egy méterrel lejjebb - már a csatorna vize van. Nagy vízi "rodeózást" biztos nem tűrnek el az itteniek, hiszen a hajók által keltett nagyobb hullámok simán át tudnának bukni az úttest felett. Ez sok szempontból nem kívánatos, főképpen azért nem mert az út innenső oldalán a házak küszöbe a vízszint alatt van. Több helyen akár másfél - két méterrel.
Sok helyen fakerítés van a telkek körül - gondolom, hogy a jószágok ne kóboroljanak el - sok helyen pedig csak alacsony sövények, csak úgy a szépség kedvéért.
Szombat van.
Csend van.
A leghangosabb zaj az út szélén kocogó emberek talpainak aszfalthoz csapódása. A csatornán úszó hajó motorja is csak halkan zizeg, szinte száz százalék, hogy villanymotor.
Nem tudom, hogy az itt lakó emberek miként oldják meg a zajjal járó dolgaikat, mikor vágják fel a téli tüzelőt, hogy csiszolnak le egy darab vasat anélkül, hogy a fél falu ne tudjon róla?
Nagyon kellemes nézelődés után a mai programunknak Amsterdamot találtuk ki.
Hogy ne menjen "pocsékba" a bérautó úgy terveztük, hogy Amstelveenből bemegyünk vele Amsterdam határáig - gondolom ezzel kihagytunk egy buszozást - és beállunk a RAI P+R parkolójába, ami mindössze egy euró egy napra.
Erről a dologról mindent elolvastam még otthon, tehát jól képzett voltam, mint szűz gyerek az első biológia óra után. Voltak benne azért nagy fekete foltok, de azért hellyel-közzel képben voltam.
Zanzásítva annyi ez a P+R parkolás, hogy ha tudod igazolni azt, hogy az autóhoz tömegközlekedéssel tértél vissza - ehhez kell egy OV chipkaart, azaz érintős buszvillamosmetrojegy és egy egy órán belüli utazás. Ha ez fennáll, akkor egy euró volt a parkolásod, minden egyéb esetben megkönnyítenek nyolc vagy tizenhat vagy mégtöbb euróval. Nagyon nem mindegy.
Amsterdamba autóval nem érdemes bemenni, mert egyrészt a tömegben nem lehet autózni, másrészt megállni sem nagy boldogság ha óránként 7,50-et kell érte fizetni.
A P+R parkolónál lejátszottuk a tegnapi Sixtes "nem találunk semmit" játékot, ugyanis nincs egyértelműen kitáblázva semmi. Azt, hogy nem mi vagyunk teljesen debilek az bizonyította leginkább, hogy egy Németországból érkezett autós turista ugyanennek a problémának a megoldásán dolgozott - szerintem több mint tíz perce.
Ami ezzel a második epizóddal tiszta lett a számomra az az, hogy a hollandok nem nagyon élik bele magukat más népek tájékozódási gyötrelmeibe, mondhatni azt nagy ívben leszarják. Ha rájössz a dolgokra, akkor megkapod a dolgot vagy a szolgáltatást töredék áron, ha meg nem akkor ne érdemled meg és fizess annyit amennyit a többiek, oszt jónapot. Nem fognak neked ehhez hat oldalas leírást szerkeszteni.
Egyébként a holland megoldások minden esetben bonyolultak, nyakatekertek és sohasem egyértelműek. Egy dolog egyértelmű és szinte mindenhol elérhető, az pedig az érintés nélküli fizetés. Van olyan hely is, ahol nincs készpénz fizetési lehetőség!
Azért a dolognak van egy szépséghibája is. Nem minden helyen fogadnak el külföldi credit kártyát, de debitet (szerintük) mindenhol. Nekem a benzinkútnál utasította el a hitelkártyámat a terminál.
A Simple mobilfizetést használóknak jelezném, hogy az app rendesen működik odakinn is.
Egy szó mint száz végül beálltunk a parkolóba mindenféle jegy vagy hasonló vacakolás nélkül és úgy döntöttünk, hogy kifelé menet azt fizetjük ami összejön.
Bemetróztunk Amsterdam belvárosába.
A chipkártyát ugyanúgy mint a világ sok más városában a kijáratnál is kell érinteni. Itt lényeges különbség a megtett távolság szerinti díj fizetése. Míg más országokban egy óráig érvényes a jegy, addig itt a megtett távolság alapján vonják le a fizetendő összeget.
A metró amin utaztunk még egy érdekességgel szolgált. Vagy kapaszkodsz a fenti vízszintes kapaszkodórúdba, vagy a talpadon állsz. A kettő együtt nem megy, ha nem vagy legalább 180 centis.
Első impulzusként a palota és környékének hangulata ért.
Nem sokban különbözik a feeling az itthoni Lánchíd környékétől. Mérsékelt tömeg, mindenki keresi önmagát, szépség annyi, amit hoztál magaddal.
Aztán ahogy sétálsz, elkezd minden megváltozni.
Az utcák, amelyek már a csatornák partjain futnak, vagy éppen keresztezik azokat meghozzák azt a különlegességet, amiért érdemes volt idejönni.
A tömeg sűrűsége változó, de inkább azt lehet mondani, hogy nagy.
A keskeny utakon személyautók nemigen járnak, csak az jön be, akinek itt az üzlete vagy neadj a lakása. Kocsival haladni itt nem lehet, kerékpárral annál inkább. Ez utóbbiak hajtanak is, mint az őrültek. Gyalogosként nem árt ügyelni, hogy merre bámészkodik az ember.
Az a zaj ami hiányzott a lakóövezetekből az itt meg van sokszorosan.
Mondjuk szerintem itt csak üzletek, airbnb studiók, meg egyéb extrém dolgok vannak. Azt is mondhatnám, hogy ez itt egy buli negyed.
Nem tudnék itt élni.
Amikor körülnézek akkor egy szó jut az eszembe: entrópia.
Szemmel láthatóan minden halad a rendezetlenség felé, a házak egymásnak dőlnek, hogy az alattuk süllyedő talaj ne rántsa magával őket, az utak szélei végeérhetetlen kerékpár tárolóvá váltak, az úttest hullámosodik alkotóelemei kifordulnak a helyükről.
Az emberek tömegesen jönnek ide, hogy lássák ezt a jó helyet, érezzék ezt a jó kedvet - amíg lehet. Minél inkább érződik a vég, annál többen jönnek ide és idővel a dolog önbeteljesítő jóslattá válik. Szerintem ezt látja a helyi főpolgármester is, aki szerint a dolgon változtatni kellene.
Ez a tömeg ami itt van már nem növeli tovább a hely bulis hangulatát, az már telítődött, többet nem képes felvenni, innen már csak lefelé van.
El tudom képzelni mi van itt amikor elkezd eljönni az este, az igazi buli idő...
 |
| Csinos utca, tömeg nélkül |
 |
| Nem árt ha nincsenek egyensúly problémáid, amikor kiszállsz a kocsiból |
 |
| Vizikecó. - Miért ilyen penész színű a tapétád? - Az penész, nem tapéta. |
 |
| Üzletkötés. - Csak egy kis hajókázást szeretnénk, nem az egész hajót akarjuk megvenni.... - ??? - Óóó, Te is csak sétahajózásra gondoltál a 90 euróval? |
 |
| Amstelen álló lakóhajómat budapesti lakóparkra cserélném. |
 |
| Jól látod, ezen a képen a házak nem egymásnak dőlnek. Ez a tömb nyílik szét, mint egy virág szirmai. |
 |
| Az bizony egy mikulás csomag. Nem bírságol, csak jelzi, hogy bezúzzák a gépet, ha nem viszi el a tulaj. |
Csavarogtunk egy sort, nézegettük az egymásnak dőlő házakat, majd Dóri keresett egy csónakost, hogy kiránduljunk egyet a csatornákon is.
Van kis hajó, kicsit nagyobb, nagy hajó és barom nagy hajó.
Van vidám füstös hajó is :)
Dóri kis hajóra kötött üzletet, amit egy kedves fiatalember vezetett és aki egész idő alatt sztorikkal, ismeretekkel szórakoztatott minket. A hűvös széltől védelemként használhattunk takarókat, amit sajna kihagytam, így a szél kifújt belőlem némi egészséget. Nagyon sok helyre vitt el minket, köztük olyan csatornákba, ahová a nagy hajók be sem férnek. Érdekes volt Amsterdam csatornáinak azon részét látni, amit nem tesz "tönkre" az óriási tömeg. Láttunk olyan stúdiólakásokat, hogy nem győztünk az egyik húúú-ból a másikba esni.
Érdekes volt ezt az egész kishajós üzletkötést és az egész ügymenetet végignézni.
Az eladó és a vevő megbeszélik az üzletet és megegyeznek. Az eladó mond egy címet, ahol a találkozási pont lesz x órakor és ad egy webcímet, ahol van egy fizető felület. A vevő a telefonján a megadott webcímen megadja az adatait és online fizet, majd x órára odamegy a találkozási pontra és reménykedik, hogy nem tették lóvá. (hát nem, mert ez nem az az ország)
A jelzett időben a találkozási pontnál megjelenik egy ember, akinek pólóján a hajó logója látható, összegyűjti a tömegben az eddig egymást nem ismerő utastársakat és öt perc alatt egy együtt utazó csoporttá kovácsolja őket egy rendkívül egyszerű, de profi fogással: mindenkivel beszél pár szót, arról hogy honnan jött. Öt perc múlva tudom, hogy a fiatal koreai pár Californiából jött, az anya és lánya Angliából és így tovább.
Mi mókásak voltunk, a nemzetközi család. A fiúnak is tetszett, ahogy Dóri mondta, hogy ő itt fog élni, nővére Angliából jött az apja meg Magyarországról. (Nem tudom a fiúnak meg volt-e a térképnek ez a része, de én úgy érzem, hogy nem.)
A találkozási pontról elsétáltatott minket a hajóhoz és jó szórakozást kívánt.
Szóval működtek a dolgok papírozás és minden más harc nélkül, mégis teljesen tiszta módon. Így van ez egy bankók nélküli világban.
Lányaimban van egy beépített óra, amelyik időnként jelez. A jelzéstől van uszkve tíz perc ahhoz, hogy élelemhez jussanak. Ha ez nem történik meg időben, akkor nem tudom mi történik, mert egyszer sem fordult elő.
Szóval hajókázás után csörr-csörr és tíz perc múlva ültünk egy teraszon és előttünk gőzölgött Holle anyó saját főztje. Érdekes házias étterem, teljes telt házzal.
A jópofa szervírozás kicsi zománcos láboskákban megadta a hely hangulatát. Vigyorogtam mint aki a füvesembertől jött, mert elhinni nem tudom, hogy a holland edényboltokban lehet kapni ilyen ütött-kopott láboskákat. Elképzeltem, amint a hely dizájnere - az egész hangulat kiagyalója - meglátván a hibátlan zománcozású edénykéket mérhetetlen dühbe gurult és saját kézzel antikolta őket a konyha kövén a falakon - amit csak elért velük :)
Egy dolog volt biztos: az edények nem a túl sok használattól lettek ilyenek.
Az étel finom volt, de teljesen hétköznapi. Olvasataimban többen írták, hogy a holland konyhától ne várjak csodát, sőt csoda, hogy egyáltalán le van írva valahol egymás mellé az a két szó, hogy holland konyha.
 |
| A szegfüszeges narancs a darazsaknak van kitéve, nem képezi a menü részét :) |
Vacsi után három vérnyomacsökit ettem desszertnek, mert a képen látható mennyiség két üdítővel 84 eurót taksált, szemmel láthatóan nem osztályos helyen.
Villamosoztunk ezen a napon egy megállót, hogy az is benne legyen a repertoárban. Nincs minden ajtón felszállás! Pittyenteni kell a kártyát felfelé és lefelé is.
A közelben volt egy koncert. Jókat röhögtem magamban, hogy a "4-es csatornán koncert lesz"-t azt itt szó szerint értik. Fogják és eltorlaszolják a csatornát, odabarkácsolnak fölé egy színpadot és felvisznek rá egy baromnagy zongorát.
Miközben a művész zenél, addig alatta a csatornán kishajókból épül egy gigantikus nagy dugó. A hajókban, mint egy állófogadáson, mindenki kis tálcákról eszeget, talpaspohárral a kezükben üldögélnek. A bátrabbja egyik hajóból a másikba mászik, mindezt kiöltözve, magas sarkú cipőben.
A partokon és félig a víz fölé lógatva mindenféle ülőhelyek készülnek, amiben gyűlik a nép a koncertre. Az úttest tele emberrel, akkora a tömeg, mintha eljött volna a pápa egy misére.
Van aki hoz egy négyzetméter takarót, leteszi a kockakőre és miniszoknyában (!) leül erre, várja a koncertet. Hátul támaszkodó vékony ujjai, mint megannyi kicsi rákláb, arra várnak, hogy egy megtévedt túrabakancs ...
A csatornapart tele kis dizájner üzlettel.
Itt olyan dolgokat lehet kapni, amik elragadják az arra fogékony emberek fantáziáját. Van itt negyven évvel ezelőtti digitális óra, mágneses lebegtetésű villanykörte, kiégetés előtt feldőlt váza, ami végül mégis megkapta a mázat, kétharmad részétől megfosztott teáskanna és még sok minden más. A dolgok közös vonása az, hogy az árcédulákon nagyon magas árak vannak.
Sok olyan dolgot lehet itt venni, amik vidámmá tudják tenni az ember lakását.
Kirakat nézegetőből elmentünk másfajta kirakatot nézni.
Igen a piros lámpás negyedbe.
A tárgya térve: egy hölgyet láttam. Egy túlsúlyos hölgyet ízléstelen ruhában, izzadtságszagú környezetben.Szerintem a takarítónőt küldték ki beugrósban, mert az eredeti alkalmazott beteget jelentett.
Én is beteget jelentettem.
Itt már érződött az esti hangulat, nagy volt a tömeg és úgy éreztem ez a hely nem nekem való.
Visszautaztunk a RAI P+R parkolójába. Megszereztük az autót 1 euróért és csatornák partjain, erdőkön keresztül visszaautóztunk a szállodához.
Összesítve Amsterdam egy rendkívül izgalmas város. Utólag megnézve a Google idővonalam által húzott csíkot, mi csak egy nagyon kicsi részét néztük meg. Ha valaki látni akarja ezt a várost, és a felületes nézelődésnél többre vágyik, akkor kell ide négy-öt nap.
...itt folytatom ...
